Sárkány a barlangban

Nevezték már korunk pestisének, hasonlították a szifiliszhez. A világ számára tizenhat évvel ezelőtt vált ismertté az új fertőző betegségek listáját gyarapító kór, az AIDS. Akkoriban a diagnózis egyben a halálos ítéletet is jelentette, ma már a rettegett kórokozó - ha le nem is győzhető - visszaszorítható úgy, hogy a beteg tünetmentessé váljon.

A titokzatos járvány a nyolcvanas évek elején tűnt fel az Egyesült Államokban, és első áldozatait főként a homoszexuális férfiak között szedte. A tünetek a legváltozatosabbak voltak, olyan kórra utaltak, amely mintha a rosszindulatú daganat és a fertőző betegség keveréke lett volna. Mivel a betegek olyan jeleket mutattak, mintha szervezetük védekezőrendszere felmondta volna a szolgálatot, a szakemberek a betegséget szerzett immunelégtelenségnek nevezték el. A kórokozót 1983-ban találták meg, és 1986-ban kapott orvosi nevének (humán immundeficiencia vírus) rövidítéséből származik a HIV-betegség megnevezés, míg a kór előrehaladott stádiumát a szerzett immunhiányos tünetegyüttes angol kifejezés alapján AIDS-ként emlegetjük.

Drogosok veszélyben

A kórokozóról ma már tudjuk, hogy a legnagyobb arányban, 75 százalékban szexuális úton terjed, elsősorban homoszexuális kapcsolatokban, bár az utóbbi években megnőtt a heteroszexuális úton fertőzöttek aránya is. Az óvszerhasználatot propagáló kampányok eredményeként Európában és Amerikában ez a fertőzési forrás ritkábbá vált, Afrikában azonban még mindig ez a leggyakoribb. Az átjutás másik útját a vér - és vérkészítmények, illetve az injekciós tűk jelentik. Amióta a vérkészítményeket és a véradókat szűrik, a terjedésnek ez a módja csökkent, továbbra is nagy veszélyben forognak viszont a közös injekciós tűt használó drogosok.

Ukrajnában és Oroszországban már közülük kerül ki az új betegek többsége. Végül a vírus átterjedhet a fertőzött anyáról a magzatra is, akár már a méhen belül, akár szülés közben. Ezzel magyarázható, hogy a világon évente megjelenő 16 ezer új beteg egytizede csecsemő vagy kisgyerek.

A HIV-fertőzést egy-három hónapig tartó lappangás követi, amikor még nem mutatható ki a vérből a vírus ellen termelt ellenanyag, majd megjelennek az első tünetek: torokfájás, bőrkiütés, levertség, köhögés, emésztőrendszeri panaszok, éjjeli izzadás, izomfájdalom. Ezt követi az akár tíz évig is kitartó tünetmentes krónius szak, amikor a betegség már fertőzővé válik, a vírus megjelenik a vérplazmában, a beteg nyirokcsomói megduzzadnak, és fellépnek nála az idegrendszeri tünetek. Végül kialakul a tünetes szak, maga az AIDS-betegség, amelyet hasmenés, láz, éjjeli izzadás, fáradtság, súlyvesztés, teljes testi leromlás, idegfájdalmak, központi idegrendszeri elváltozások, különböző bakteriális (például tüdőbaj), vírusos (például herpesz), gombás és daganatos betegségek megjelenése jellemez.

A sakkban tartott vírus

Az AIDS diagnózisa még három-négy évvel ezelőtt is azt jelentette, hogy a beteg rövid időn belül meghal. Az utóbbi években azonban jelentősen bővültek a kezelés lehetőségei, és a legkorszerűbbnek számító, három-négy gyógyszer együttes adagolásából álló terápiával a betegeket tünetmentessé lehet tenni. Ez azt jelenti, hogy a készítmények el nem pusztítják a kórokozót, de szaporodását leállítják, ezért a vírus eltűnik a vérből, és visszavonul a nyirokcsomókba és a nyirokrendszerbe. Hasonlít ez ahhoz, amikor a lovag visszaűzi a sárkányt a barlangba: a sárkány éppen nem támad, de ott lapul a barlangban, és bármikor újra vérengzővé válhat.

A kombinált kezelés nagy előnye, hogy az alkalmazott gyógyszerek támadáspontja eltérő, ezért kisebb az esélye annak, hogy a vírus ellenállóvá válik a hatóanyaggal szemben. Mivel a több készítményből kisebb adagra van szükség, enyhébbek a mellékhatások is. Hátránya viszont, hogy a bonyolultabb gyógyszerkombináció pontos beszedése szinte egész napos programot jelent. Ha valaki akár csak tíz százalékkal eltér a gyógyszerszedés előírt pontosságától, akkor az életét teszi kockára.

A hazai szakemberek szerint a magyar AIDS-betegek ugyanabban a világszínvonalú ellátásban részesülnek, mint tőlünk nyugatra élő sorstársaik, ingyen jutnak hozzá a legkorszerűbb kezeléshez. Dr. Bánhegyi Dénes, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa szerint a járvány jelentős visszaszorítását csupán a hatékony védőoltástól várhatnánk, erre azonban még legalább öt évet várni kell. A leghatékonyabb kezelés viszont akkor is a megelőzés marad.

Az AIDS a számok tükrében

Az ENSZ speciális szervezeténél, az UNAIDS-nél nyilvántartott adatok szerint a világon több, mint 30 millió HIV-fertőzött él. A járvány közel húsz éve alatt 12 millió ember halt meg AIDS-ben. Magyarországon a feltételezések szerint 5-6 ezer HIV pozitív ember él. Hazánkban a nyilvántartott fertőzöttek száma 350, a kezelt betegeké 150, az AIDS-ben meghaltaké 200. A hazai adatok szerint itthon évente 55-80 új HIV-fertőzés történik, és az AIDS stádiumába évente 30-46 beteg jut el.

Senki sem ártatlan

A belga Alain-Clément Billett nem ismeretlen a NATO katonái, de a magyar kiskatonák előtt sem. Ő az a férfi, aki a bevonulóknak tartott előadását azzal kezdi: 44 éves vagyok, és halálra vagyok ítélve. A Team Info Side (TIS) nevű AIDS Információs Csoport önkéntese tizenhat éve HIV-fertőzött. - 1983-ban Etiópiában vettem részt egy humanitárius misszióban, ott kaptam a fertőzést - mondja. - Ötfős csapatunk tagjai valamennyien AIDS-esek lettek, a kollégáim mind meghaltak, csak én maradtam életben. Engem a vírus kevésbé virulens változata támadott meg, talán ezzel magyarázható, hogy tíz éven át semmi bajom nem volt, és a tesztek soha nem mutatták ki a fertőzést. 1993-ban kezdtem betegeskedni, és akkor már a laborvizsgálat is azt bizonyította, hogy beteg vagyok, méghozzá a súlyosabb AIDS-stádiumba jutottam. Amikor kiderült a baj, a metró alá akartam ugrani, mert láttam, a barátaim hogyan haltak meg, és akkoriban a hozzánk hasonlóknak semmiféle reményt nem tudtak nyújtani. Nekem is legföljebb két évet, de inkább csak hat hónapot adtak az orvosok. Nem voltam hajlandó gyógyszert szedni, mert azt akartam, hogy minél gyorsabban vége legyen mindennek. Hónapokat töltöttem kórházban, mert minden lehetséges fertőzést megkaptam az agytályogtól a toxoplazmózisig, és kétszer kerültem olyan állapotba, hogy semmi reményt nem fűztek az életben maradásomhoz. A kórházból haza is küldtek meghalni. Negyvenkét kilót nyomtam, négyféle halálos betegség tombolt bennem, általános mérgezés alakult ki a szervezetemben, és se állni, se járni nem tudtam. Otthon hetekig magatehetetlenül feküdtem, mesterségesen tápláltak, míg egy reggel arra nem ébredtem, hogy éhes vagyok. A szüleim akkor már sejtették, hogy mégiscsak megmaradok. Amíg korábban folyton a halálomat tervezgettem, zenét válogattam a temetésemre, ekkor már élni akartam. 1996 márciusában kezdtem az AIDS-ellenes terápiát, a hármas kombinált kezelést, és hat hét után gratulált az orvosom: egyik immunsejtem száma az addigi ötről százhúszra emelkedett - a normális érték ezerkétszáz-kétezer. Az első harcom az volt, hogy tudjak járni, elindultam lépésről lépésre. Korábban ellensége voltam a gyógyszereknek, de a terápia kezdetétől pontosan szedtem a tablettákat, és lassan elkezdtem felépülni. A kezelést életem végéig folytatnom kell, mert a vírus nem tűnt el a szervezetemből, ott lapul a nyirokmirigyeimben és a nyirokrendszeremben. Még ma sem tudok például teniszezni, de vezetni már igen. Szeretném megélni az ötvenedik születésnapomat, mert az élet szép! Másfél éve csatlakoztam az AIDS Információs Csoporthoz, és minden évben jó néhány előadást tartok a betegségről, mert nem akarom, hogy más is annyit szenvedjen, mint én. Én még véletlenül kaptam a fertőzést, de ma már olyan sokat tudunk az AIDS-ről, hogy egyetlen új, felnőttként megbetegedett fertőzött sem tarthatja magát ártatlannak.